Statisztika vagy döntés?

Az iskolakezdés kapcsán az jutott eszembe, hogy míg az én statisztikailag várható élettartamom a születésem pillanatában férfiként mindössze 65 év volt, egy a múlt héten iskolapadba ülő 6 éves fiúgyermeknek a várható élettartama a születésekor már 73 volt (lányoknál ugyanez 80, de így is kellően frusztráló a különbség, úgyhogy ez a poszt most nem a lányokról szól…).

Namármost, hogyan is hozhatnám be ezt a statisztikailag kiszámolt 8 évet, érzékelve, hogy a ’78-as évjáratom gazdasági, egészségügyi és egyéb viszonyainak lemaradása ennyire jelentős, de belátva, hogy ezzel a gondolatban kiszemelt elsős sráccal ígyse-úgyse fogunk együtt megöregedni? Rendben, csak semmi pánik, először is egy kis zen, szóval most pár perc meditáció.

(…)

Ok, visszajöttem. És amíg visszafelé sétáltam a gépemhez, azon merengtem, hogy bizonyosan nem tévednek, akik a rendszeres mozgást, és az egészséges táplálkozást tolják folyton elibém (igaz ugyan az is, hogy a mostani úszógumim biztonsággal fenntart a vízen), de végső soron azt hiszem, hogy az életmódom egészségessé tétele mellett ami kulcsfontosságú, hogy a gazdaságilag inaktív életszakaszban (szóval majd úgy 65 felett) hogyan fogok dönteni: tiszteletben tartva testem öregedését, de mégis aktív életet élek majd továbbra is (például valamilyen formában tovább dolgozom), vagy egyszerűen fogom magam és belesüppedek a nyugdíjaslét kényelmes karosszékébe.

Igen! – gondoltam hirtelen – ez az egész várható élettartam azért mégis csak valamiféle statisztikai firlefranc, és most 43 évesen (de akár még 50-60 évesen is) mindig lesz lehetőségem átírva a statisztikát egy magasabb életkort megcélozni, hiszen SZÁMÍT A DÖNTÉSEM és igenis számítanak a CSELEKVÉSEIM.

Szóval velem nem fog egy kis 6 éves packázni, és én már most tervezem a B-oldalam szebbik és – ezek szerint – igencsak aktív felét. Nekem aztán nem fognak sem az izmaim, sem az agysejteim sorvadozni! Hú, de elszánt vagyok!

De addig is, valamit kéne, úgyhogy most elszaladtam fu…

Kommentek

One comment on “Statisztika vagy döntés?

Müller Antal

Szerencsére a várható élettartam csak statisztikai adat (az én szempontomból) mert nem tudom, hogy hogy születésemkor – 1949 – hány évet jósoltak korosztályomnak, de biztos kevesebbet a mostani 72 évemnél. Azt gondolom, nem kell állandóan az aktuális életkorunkkal foglalkozni. Fontosnak tartom az optimista életszemléletet -ez nem azt jelenti, hogy mindig minden jó, de ne sokat keseregjünk a negatív dolgokon -, éljünk egészségesen – nem aszkéta módjára – , legyünk a lehetőség szerint aktívak, segítőkészek, ne bántsunk mást (néha sajnos kikerülhetetlen) és akkor minket sem fognak bántani. Sorolhatnám még a további “életbölcsességeket” de ezeket soha nem tudatosan csináltam, csak szerencsémre így alakult..

Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük