Generációk és irodalom

Mindig foglalkoztat az a kérdés, hogy a generációk közötti távolságot mivel lehet áthidalni – bárki bármit mond, nagyon sok minden van, ami összeköt, ugyanakkor nagyon sok minden van, ami annyira hihetetlenül más egyes generációk életében, hogy esetenként nehéz egymást megértenünk.

A hétvégén családi programként kint voltunk az Ünnepi Könyvhéten, és találkoztam a most 71 éves, mindig szerény és úriember Vámos Miklóssal, akinek a könyveit már fiatal felnőttként is szerettem, és kedvtelve olvasom ma is (igaz, 43 évesen még most is fiatal fenlőtt vagyok, de ez most nem egészen ide tartozik…).

Aztán találkoztam a velem szinte egykorú Grecsó Krisztiánnal, aki – számomra úgy tetszik – épp úgy bánik a magyar nyelv szépségével, és épp olyan érzelemgazdagon ír, mint 121 éve született alkotótársa, Márai Sándor például a Garrenek művében.

És e ponton – sétálgatva a mai írók és olvasok százai között – rájöttem, hogy az irodalom egészen biztosan fontos eleme a generációk összehozásának. De nem abban a hagyományos értelemben, ahogy a kultúránkra az identitásunk részeként tekintünk sok nemzedék óta. Sokkal inkább arra gondoltam, hogy milyen csodálatos, hogy a jelen, az eggyel régebbi, és a még eggyel (vagy kettővel) régebbi generáció is képes ugyanarra a varázsra a magyar nyelv eszköztárával, és hogy mindegyiküket örömmel veszem kézbe, s így jelen lehetek bármlyik generáció életében. S hirtelen nagyon megörültem annak a gondolatnak is, hogy minden generáció képes kitermelni ezt a fajta tehetséget.
Nos ennyi. Találtam magamnak egy újabb kapaszkodót.
 
Ui.: Bizonyosan feltűnt sokaknak, hogy e rövid posztban egyoldalúan ábrázoltam az irodalmat. Az igazság kedvéért (csak róluk nincs fotóm): épp így örülök, hogy az Ünnepi Könyvhéten találkozhattam Berg Judittal, vagy például Vadadi Adriennel, akik hiszem, hogy méltó utódaik (remélem, nem veszik sértésnek) Bálint Ágnesnek, Fazekas Annának vagy Janikovszky Évának.

Kommentek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük